Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az unalom maga

2009.04.13

Számomra már unalmas a világ vége,
unalmas a háború, a szenvedélyes harc;
unalmas a tárgyalás és unalmas az ítélet.
Minden unalmassá vált körülöttem,
s talán nem is a minden unalmas-
unalmas csak én magam lettem.
Már az sem rengetne meg,
ha a föld remegne, s a fejem fölött
ágaskodó tűz óriás köpködne;
ha a tenger háborogna, s teste
minden apró varrata a forróságtól
pikkelyeit lapjára fordítva lebegne.
Unalmasak a titkok. A titkok, melyekben
vágyak vannak elrejtve mélyen, veszélyben.
Valójában a veszély is unalmas, s minden,
amit tartalmaz; unalmas az adrenalin,
mely vérem minden lemezét ellepi,
amint ijedtségtől loholok, mint kutya,
ki letépi láncát…
És nem csak ez a minden unalmas-
unalmas az unalom maga.
Unalmas az, minek eddig nem is
volt sem unalma, sem uralma.
Unalmas vagyok én is, épp úgy,
mint Te: Te hatalmas, kinek eddig
minden unalmát magányban untam.

2009.04.13.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.